A Túlsó-part

Még 1990-ben történt. Kedves ismerősöm hétvégi programra - egy előadásra - csábitott el. Szokatlan volt a téma, a beavatás után pedig éreztem - mint a többiek is -, a tenyeremből ömlik kifelé a gyógyitó energia.

Materialista gondolkodású lévén el kellett ismernem, „több dolgok vannak Földön, s Égen”.

Nem sokkal ezután - nyáron, szintén ő - agykontroll előadásra hivott, aminek a végén valóban megnyilt a belső látásom. Elkezdtem az emberi testet belülről látni.

Az utolsó foglalkozás végén feladatot kaptunk. Nekem a társam által közvetitett adatokból érzékelnem kellett egy férfit, leirni a jellemzőit.

Ahogyan az ismeretlen - segitséget kérő - személyre hangolódtam, belső látásommal középtermetű, mozgássérült - bicegő - férfi alakja rajzolódott elém, aki csak alig, éppen hogy lélegzett.

-        Valóban ő az! - mondta a társam, akitől a feladatot kaptam.

Haldoklik. Segits neki!

Emlékeim szerint - meglepetésemben - talán megnyugtató szavakat mondhattam. Éreztem, kilép a testéből és eltávozik.

A döbbenetes élmény után évek múltak el - miközben mestereknél új ismereteket szereztem. Majd egy este a ruhás szekrényemben dübörgő - nem viccelek - dübörgő hangok próbáltak félelmet kelteni bennem. 1996-ot irtunk.

Az eset többször megismétlődött. Ezért egyik látnok barátomhoz fordultam segitségért.

Azt mondta:

-        Ő egy szerb partizán nő, aki a II. Világháborúban aknatalálatban halt meg, a kertetekben. A fiával együtt az oroszokat segitették - magyar környezetben. A fia is azon a napon halt meg - nem sokkal korábban -, mint ő. Őt keresi még mindig, ezért nem tud elmenni a pihenő helyére.

Nem kell félned tőle.

Mivel akkor már volt szellemi kapcsolatom a Forrással, Máriát - Jézus anyját - kértem meg, segitsen nekem.

Szonja - ahogyan én elneveztem - nem nagyon akart elmenni. Legalább még három hónapig szórakoztatott dübörgésével.

Aztán azt mondtam neki. A fiát talán megtalálja ott, ahol a többiek is vannak a haláluk után, de ha mégsem, legfeljebb visszajön hozzám. Ez hatott.

Szonját átvittem meditációban egy szigetre, átlábalva a Léthén, de mindig visszajött. Látnok barátnőm figyelmeztetett, nem itattam meg a folyó - a felejtés - vizéből.  Végül ketten vittük át, majd az Égiekre biztuk őt.

Nem sokkal később megjelent újra. Megköszönte a segitséget. Elmondta, megtalálta a fiát, akit annyira keresett.

Az eset után folyamatosan kaptam feladatokat.

A fürdőszobám sarkába lekuporodva érzékeltem egy nagyon fiatal lányt - Elzát -, aki tele volt rettegéssel. Kedvesen, nyugodtan beszélgettem vele, hogy megnyiljon előttem. Kiderült, egy korábbi életünkben - 1410-ben - már ismertem.

Katonák megerőszakolták, majd megölték őt. A közreműködésemmel ment vissza.

Ugyanabban az időben jelentkezett a másik kislány. Elmondta, Franciaországban élt egy zsidó családnál, akik feláldozták őt az Istenüknek. Megkinozták és elvágták a torkát.

Rábeszéltem, menjen el a pihenőhelyére, ahol nincs más, csak béke és szeretet. Így is tett.

Utánuk mindig voltak körülöttem lelkek, akiket azért küldtek, hogy segitsem visszatérésüket a Köztes Létbe, ahogyan azt a helyet nevezem, ahová a halál után - lélekszinten - elmegyünk, kipihenni a földi élet fáradalmait.

Meg kellett tapasztalnom és értenem közben, hogy a kozmosz nyelve a gondolat. Bármilyen nációval kerültem kapcsolatba, mindig értettem őket és ők is engem.

Ha pedig valaki hozzám hozta a meghalt lelket - az aurájához kapcsolódva -, mindig hangosan beszéltem, igy mindkét vendégem számára érthető volt a beszélgetés. Így lettem szinkrontolmács számukra.

Sokakat segitettem át az Égiekkel, nemcsak egyéneket, csoportokat, tömegeket is.

Mielőtt erről beszélnék, azt mondom el, hogyan szoktam meggyőzni a Föld közelben maradt lelkeket a távozásra, hogy megértsék, sem nekik, sem azoknak nem használnak a jelenlétükkel, akiknek a közelében maradnak, akár családtagok, rokonok, ismerősök vagy idegenek.

Az ember két élet között a Köztes Létben tartózkodik, más lelkekkel együtt. A hasonló rezgésűek vannak azonos terekben. Akiket nem kedveltünk, nem szerettünk, azokkal nem kerülünk egy helyre, hogy a nyugalmunk biztositott legyen.

A következő életünk programját olyan lények tervezték meg eddig - a Karma Urai -, akikről mi a legutolsó időkben szereztünk csak tudomást. Hüllő fajú lények voltak. A programunk célja egy poláris földi élet, melyet Sanat elvárásai alapján - esetleg közvetlenül vele - terveznek meg a Földre leszülető embernek.

A programunk legfontosabb eseményei sorsszerűek, nem tudjuk befolyásolni. Egy része a szabad-akaratunkon is múlik, de a legkevesebb a szabad akaratunk által eldönthető dolog.

Ezen lehet vitatkozni, igaz-e vagy sem, de nem nagyon érdemes. Gondold végig saját életed és akkor eldöntheted, igaznak tartod-e a magad életét illetően, avagy sem.

A leszületésről és visszatérésről jelképesen szoktam beszélni, hogy értsék a folyamatot és a miérteket.

A leszületés

Amikor átlépjük a Fény Kaput - Fény Ablakot - lélekként, elkisérnek bennünket születésünk helyére. Tehát kisérettel jövünk le.

Mi történik a születés folyamatában?

A Kauzális Testünkben vagyunk még, és - jelképesen mondva - rálépünk egy többszintes épület tetejére, amelyben lift vezet a földszintre. Belépünk a liftbe és a következő szinten felvesszük a Spirituális ruhánkat - Testünket -, a következő emeleten a Szellem Testünket, a következőn az Asztrál Testünket, a következőn az Éter Testünket, majd a földszinten kilépünk a liftből. Megérkezünk a Földre.

Programunktól függően leszünk férfiak, vagy nők. Lehetünk szélsőségen gyenge akaratú nők, férfiak. Vagy normál módon. Esetleg nagyon férfias nők, nagyon férfias férfiak.

Lehetünk transzvesztiták - amikor mindkét nemmel együtt születünk le.

Vonzódhatunk saját nemünkhöz. Ebben az esetben a semleges - kétnemű vonásokkal létező teremtett lelkünk -, ha a férfi énünket női testben hozzuk le, vagy a női énünket férfi testben leszünk homoszexuálisok.

Minden nem normális - nemtől eltérő - férfi, női viselkedés akkor alakul ki, ha Sanat arra beszél rá bennünket - még a Köztes Létben -, legyünk homoszexuálisak, deviánsok vagy perverzek.

Miért?  Sanat egyszer azt mondta nekem:

-        Úgy gondoltam, hibázzon hát más is. Akkor senki sem kérheti rajtam számon.

Vannak kifejezetten perverz programú élettervek is.

A Földön kész környezet fogad: család, tágabb társadalmi környezet. Így vándorolunk életről életre.

Életprogramjaink fő vonulatai jól leirhatók a tarot 22 jegyével, fő arkánumaival.

Nagyjából ezekkel ismerkedünk, ezek a fő történések vonulnak végig életeinken. Ennek megfelelő nemmel, testi-szellemi adottságokkal, képességekkel leszünk felvértezve.

A karmának eredetileg az lett volna a funkciója, hogy hibáinkat, melyekkel mások ellen vétettünk, vele fájdalmat okoztunk - hatását saját életeinkben átélve - elhagyjuk.

A karma azonban Sanat csapdájának bizonyult. Akár évezredekre is a földi élet fogságában maradhattunk, mert Sanatnak és az általa irányitott Hüllő fajnak - aki az emberi életet uralta idáig - ez volt az érdeke.

Most, hogy Istennőként megszüntettem nemcsak a Hüllő fajú Lényeket, de eltávolitottam a Karma Urait is, a leszülető gyermekeknek a Fény Világai tervezik már meg a programját.

Földi életünkben vannak pozitiv és negativ történések. A nagyon pozitiv élet a következőben törvényszerűen magával hozta a nagyon negativ programot. Gondoljatok a Halál, az Ördög, vagy a Torony kártyájának jelentésére, ha nem csak egy-egy eseményként, hanem az egész életet végigkisérő, meghatározó - sorsszerű - történésekként jelent meg valakinek az életében.

A szentet követhette az álszent.

A sok élet tapasztalata ráébreszthet bennünket arra, ha szabadulni akarunk a földi élettől, az arany középút felé kell venni az irányt. Már nem akarunk sem nagyon gazdagok, sem nagyon sikeresek, sem bűnözők lenni. Semmi szélsőség.

A visszatérés

Leélve földi életünket - egyszer vissza kell térnünk. Nem lesz mindenki öreg, lesznek közöttünk olyanok, akik még magzati, csecsemő vagy gyermekkorukban, esetlen fiatalként térnek vissza a „Mennyországba”, ahogyan a magyar nyelv szépen kifejezi. Felszólit: Menny! - Ország. Vagy felszólit: Menny be!

Amikor lejár a programunk és Fizikai Testünktől elválik az Étertest, akkor áll be fizikai halál.

Először a Fizikai Testünktől válunk meg, majd az Éter Testtől, ami a következő „ruhánk”.

Amikor ez is elválik és visszatér rezgése az Éter Világóceánjába, akkor leszünk az Asztrál Testünkben.

Míg az Éter Test a földi - kifelé irányuló - érzékelésünk funkcióját tölti be, addig az Asztrál Testünk az érzelmeké.

A legtöbb ember itt reked meg, marad Föld-közelben.

Csakhogy a lélek már nem kap kozmikus energiát a létezéséhez, ezért az élő embereken fog élősködni - vámpirként -, akár tud róla, akár nem.

Ezért fontos, hogy a halottak visszatérjenek a pihenő helyükre. Megbetegithetik, akár halálát is okozhatják azoknak, akiken élősködve léteznek a Föld közelében.

Az ilyen aura korona csakrája mindig zárt, vagyis nem tud friss kozmikus energiához jutni az élő ember és megbetegszik.

Az élethez ez a legfontosabb éltető energia. A következő fontosságú az oxigén, majd a víz és a legkevésbé fontos a szilárd táplálék. Ezért van az, hogy étel nélkül tovább, ital nélkül rövidebb, levegő nélkül csak néhány percig birjuk ki. Ha a kozmikus életenergiától elvágnak bennünket, akkor következik be a halál.

Akik Föld-közelben maradnak

A Föld közelében azok maradnak, akik nem tudják itt hagyni földi családjukat. Ragaszkodnak valamilyen szenvedélyhez, devianciához, vagy csak félnek a felelősségre vonástól. Gyakran kerülnek ilyenkor bajba azok is, akik nem hisznek a túlvilág létezésében, nem értik, mi történik velük.

Amikor meghalunk először azt érzékeljük, távolabbról látjuk a testünket és nem tudjuk a környezetünkkel felvenni a kapcsolatot.

A segitők visszafelé is ott vannak körülöttünk. Ha félünk tőlük, vagy más ok miatt nem akarunk velük menni, akkor akár évszázadok, vagy még több idő is elmúlik, mire segitséget kapunk a távozáshoz. Leszünk kisértetek a környezetünkben.

Ez nemcsak a Földön élő embereknek árt, de magának a Földanyának is. Hiszen nehéz, sötét energiáival az ilyen lélek terheli a Föld rezgését. Azé is, aki ragaszkodva családjához vagy szenvedélyéhez, itt marad.

Gyakran találkozom bűnöző lelkekkel, akik félve a felelősségre vonástól, nem akarnak elmenni. Vagy gazságos életük miatt egy ideig még földközelben hagyják őket.

Akik félelemből nem akarnak távozni, azokat meg kell győznöm, saját maguk értékelik az életüket egy „bizottság” előtt. Sosem mondok biróságot, mert az félelmet kelthet bennük.

A Földre visszaszületni csak úgy lehet, ha először visszatér a lélek a Köztes Létbe.

Ha a lélek elfogadja a kisérők segitségét, akkor leteszi Asztrál Testét, majd Szellem Testét, végül Spirituális Testét is, és a Kauzális Testébe visszahúzódva lépi át a Fény Ablakot, ahonnan földi életébe lejött születése előtt. A legfinomabb rezgésű Kauzális Testébe gyűjti az utolsó földi életének tapasztalatait.

Ez a folyamat nagyon gyors.

Beszélnék azokról a legérdekesebb esetekről, melyekkel az elmúlt húsz évben találkoztam, és magam is a történetek részesévé váltam, gyakran Asztrál Testemben is.

Volt időszak, amikor rendszeresen lejegyeztem az élményeimet, de már ritkán teszem. Gábriel Arkangyaltól tudom, minden mozgás, esemény, akár a Földön, vagy a Mindenség bármely részében történik, lenyomatot hagy. Ez az Akasha - a Teremtő Istennő emlékezete. Tehát minden, ami velünk történik, fel van jegyezve - azaz ott hagyja lenyomatát a Kozmikus Térben, csak tudni kell olvasni belőle.

Mielőtt rátérnék ezekre a történetekre, elmondom, honnan tudok a Köztes Lét létezéséről.

1994-ben egy meditációban az alábbi élményben volt részem:

„A lélek, akivel beszélgetek, ismerős. Földi tapasztalatairól kérdezem.

Kinában élt, Kina császáraként. Arról panaszkodik, milyen álnokok, hizelgők, megbizhatatlanok ott a hivatalnokok. A feleségeiről sem mond semmi jót.”

Már a korai időkben dolgom lett háborúkban elesett katonákkal.

Látnok barátnőimtől tudtam meg, kicsi városunkban ijesztgette őket egy német katona kisértete, aki ezen a helyen vesztette életét.

Arra gondoltam, nemcsak ő lehet még itt, hiszen komoly csatározások voltak nálunk a II. Világháború alatt.

Amikor szólitottam őt, megjelent nekem. Ilyenkor mindig az Égiek vagy Földanya segit, hogy felvegyem velük a kapcsolatot.

Azt mondtam a német katonának, ha segit összegyűjteni a többieket - függetlenül attól, melyik oldalon álltak -, akkor őt is átviszem.

Elment és másnap megjelent a többiekkel, akik még itt tartózkodtak közülük a II. Világháború óta.

Volt közöttük angol pilóta, francia, német és magyar katona is. Együtt küldtem át őket.

Talán akkor alakult ki az a gyakorlatom, hogy megkérek közülük egyet, álljon középre. A közvetlenül mellette állók bal kezüket tegyék a vállára, jobb kezüket a mellettük álló karjára. Így egy energetikai kört alkotva könnyebb felvenni akár nagyobb csoportokat is.

A belső-Nyugat irányában fölöttünk kinyilik a Fény Ablak, azon keresztül felemelik őket.

Az is előfordult - ha úgy láttam jónak, bátoritásként,  Asztrál Testemben - én voltam középen és átmentem velük a Fény Ablakon. Majd jó pihenést kivánva, átadtam a csoportot vagy egyént a segitségükre érkezőknek, és én visszatértem meditativ állapotomból.

1999-ben egy szamuráj jelentkezett be, aki harakirit követett el. Azt mondta kb. kétszáz éve van Föld-közelben.

Néhány nap múlva jelentkezett egy másik, aki csatatéren halt meg.

Megkérdeztem tőle, vannak-e ott még mások is, és hányan?

Azt válaszolta kb. háromezren. A végén ötezer társával jelent meg. Az Égiek átvitték őket.

Ugyancsak 1999-ben átsegitettem 100 millió lelket a volt Szovjetunió területéről, 3000-et Tibetből és 15 millió lelket az USA-ból.

A SZU-ból egy kozák férfi jelentkezett be először, aki a sztálini önkény ideje alatt halt meg.

Megkértem őt, gyűjtse össze azokat, akik az ország hatalmas területén, különböző történelmi időkben haltak meg. Így lett a segitségemre társaival.

Nemcsak ő, de családja is megszenvedte ezt az időszakot.

Átsegitettem ciprusi katonákat, polgárokat - törököket, görögöket, mohamedánokat és keresztényeket.

Később rendszeresen kértem segitséget háborús események idején.

Szerbiából egy Jozefa nevű segitőm 20 000 halott lelket gyűjtötte össze nekem.

Közülük megkértem néhány férfit, segitsenek Jozefának. A többit átküldtem.

Ők még másokat is segitettek megtalálni. Jozefa, Jonathan, Zakarias, Jákob, Ferenc pedig összesen még 108 000 lelket talált szerb területeken.

Voltak, akik betegségekben, mások az I. és a II. Világháborúban, vagy még korábban haltak meg. Valamint a mostani harcokban estek el, szerbek, horvátok, macedonok, koszovóiak.

Sokakat vittem át a sztálini gulágokról, a kinai munkatáborokban meghaltak, vagy megöltek közül.

Az utóbbi időben - ahogyan a háborús események megszaporodtak a Földön - hoztak hozzám amerikai, tálib és más felkelő katonákat is.

Az arabok bizalmatlanok egy kereszténnyel szemben, különösen, ha az nő. Ilyenkor előveszem a Koránt, felolvasok belőle néhány mondatot, ez általában meggyőző tud lenni. Persze ők odafent hurikra számitanak. Nem mondom el nekik, nem azt fogják kapni.

Még az első időkben vittem át olyan lényt is, aki talán előembernek irható le. Vittem át egyiptomiakat is.

Egyszer különös vendégem érkezett, igy mutatta be magát:

-        Ó-Egyiptomban éltem. A Kerubok családjához tartoztam. A törzsi vezető mellett én töltöttem be a hóhér - itéletvégrahajtó - szerepét. Embereket öltem, fojtottam vizbe. Felkoncoltam vagy égettem meg.

Mindez 3000 évvel ezelőtt történt. A törzsem háborúba keveredett egy zsidó törzzsel. Mezopotámiába kellett menekülnünk. Ott haltam meg.

Sokáig semmit sem érzékeltem, csak sötétséget és meleget.

Szeretnék tovább lépni, ezért segitséget kérek tőled. Hozzád küldtek, azt mondták, te segiteni tudsz nekem”.

Elmagyaráztam, mindez hogyan történik, és elvitték.

2008-ban történt. A szobám szekrényéből furcsa zörejek, pattogások jöttek.

-        Kedves Szellem, ki vagy? - kérdeztem.

-        Nem tudom.

-        Hol éltél és mikor?

-        Tutankhamun vagyok. Egyiptom fáraója.

Az energia, amely megjelent, sűrű, nehéz, kellemetlen volt. Éreztem, elszivja tőlem az energiáimat. Beboritotta egész testemet.

-        Ki vagy te? - kérdezte.

-        Én Anna vagyok, a Kárpát-medencében élek. Tudod, hol van?

-        Nem.

Felszaladtam a galériába, lehoztam a Történelem atlaszomat. Megmutattam neki, hol van Egyiptom a térképen, hol van a Kárpát-medence.

Elmondtam neki, láttam, Amerikába vitték a szarkofágját. Több városban is kiállitják.

-        Igen, az emberek megzavarják az álmunkat - mondta. - Nem hagynak bennünket pihenni.

-        Én is éltem Egyiptomban több előző életemben. II Ramszesz udvarában is.

Ismerted őt?

-        Igen, a rokonom volt - mondta.

Mivel nagyon kellemetlen energiákat érzékeltem a jelenlétében, okosabbnak láttam, ha nem kérdezősködöm tovább, befejezem a beszélgetést.

Felajánlottam a segitségemet, visszajuttatom őt a „Csillagokba” … - elfogadta.

Kértem, térjen vissza a múmiájába. Amikor visszatér Fény Lényeket lát majd maga körül, akik átviszik őt.

Asztrál Sikra vetitettem magam és barátságosan elköszöntem tőle.

-        Nagyon szép asszony vagy - mondta és elment.

Én pedig megköszöntem az Égiek segitségét.

Nem sokkal azután üdülni mentünk és vittem magammal néhány könyvet olvasni. Az egyik

könyv - Joyce Tyldesley irása - egyiptomi királynőkről szólt.

Eszembe jutott az előző történet. Arra voltam kiváncsi, maradtak-e még fáraók, fáraó

feleségek az egyiptomi kultúra idejéből. Igen, maradtak.

Mivel nem volt nálam jegyzetfüzet a függelékben lévő neveknél jegyeztem fel azokat, akiket

akkor átsegitettem.

A IV. V. VI. XI. XVII. XX. XXI. és XXX. dinasztia idejéből fáraókat. A XXXI. dinasztia idejéből VII.

Kleopátra testvérét - XV. Ptolemaioszt (Caesariont).

Az V. XI. XVII. XX. XXI. dinasztia idejéből fáraó feleségeket.

Küldtek hozzám merényletben elhunytakat, vagy katasztrófában meghaltakat is.

Részt vettem New-Yorkban az ikertornyok pusztulása után a halottak lelkeinek

átsegitésében. Megrázó történeteket éltem meg.

2004 decemberében súlyos baleset ért. A karácsonyt korházban töltöttem. Már voltam

annyira jól, hogy rádiót kértem hireket és zenét hallgatni.

A cunami után megkérdeztem kell-e segitenem? Igen, kellett.

Egy kasmiri földrengésnél - amikor sok ember halt meg egyszerre - segitenem kellett volna,

de valami fontos földi teendőm miatt nem tudtam a megbeszélt időben odamenni.

A lelkek csoportja - akiknek jelezték, hogy megyek - türelmetlenül vártak.

Akkor történt meg először, hogy gondolatban tálcát, a tálcára tányért, evőeszközöket,

poharat, a tányérra kedvenc ételüket, a pohárba kedvenc italukat teremtettem meg.

Ezt később gyakran megtettem, ha nagyobb létszámú embertömeget kellett átsegitenem.

Amig étkeztek, figyelmesebben hallgatták azokat az információkat, melyeket el kellett

mondanom ahhoz, hogy megértsék, miért kell elmenniük, és mindez hogyan történik.

Ezeknél a történéseknél gyakran több napon keresztül is odavetitettem magam, és addig

segitettem, amig mindenkit - aki meghalt - a pihenő helyére vittek.

Mexikóban sárlavina pusztitott. Egy meghalt házaspárt kértem meg, hozza oda hozzám - a

tengerpartra - az emberek lelkeit.

Amikor már mindenkit elvittek, ott maradt egy férfi. Megkérdeztem tőle, miért nem ment el

a többiekkel. Azt felelte, ő egy sámán. Arra volt kiváncsi, igazat mondtam-e törzse tagjainak,

vagy be akartam csapni őket.

Megköszönte a segitségemet. Én pedig neki azt, hogy elkisérte az övéit, felelősséget érzett

irántuk.

A haiti földrengés idején Pedro - a sámán - volt a segitségemre.

A libanoni harcok után nem ment el a többiekkel egy lélek. Fekete mágus volt földi életében.

Azt tanácsoltam neki, segitsen Asztrál Sikon az embereknek. Azzal közelebb hozza saját

elmenetelét.

Hirtelen mögém lépett és asztrál hurkot vetett a nyakamra.

Abban a pillanatban elvitték. Eltűnt a nyakamról a hurok és szerencsésen visszatérhettem.

1997-ben egy este angol férfi jelentkezett be hozzám. Azt mondta, ő Diana hercegnő

gépkocsivezetője. Azért küldték, segitsem őket át.

Amikor megjelentek mindhárman, megkérdeztem az egyiptomi herceget, tudja-e kicsoda

Mária - Jézus anyja -, elfogadja-e a segitségünket. Elfogadta. Nem kérdeztem tőlük

semmit, ők sem mondtak nekem semmit.

Viszont egy látó barátom ráhangolódott az eseményre. A menekülő autó egyik hátsó

gumijába belelőttek. Ezért ment falnak a gépkocsijuk.

Nem volt számunkra kérdés, merénylet történt ellenük.

Előfordult velem, régi életeimből ismerősök, rokonok kerületek elő. Egyik angol életemből az

apám, aki a maga idejében nem tudott elmenni, azután Európában csatangolt, míg hozzám

nem küldték.

Mivel ismertem már régi életeimet akkor, megörültem ennek a kései találkozásnak. Ő volt

az, aki körülnézett a házamban és a pincémben.

Talán egy kerek év alatt összegyűlt sok üres pezsgősüvegeket látva megfeddett bennünket.

Azt mondta, zúg ivók lettünk, ez nagyon helytelen.

Másik alkalommal régi, francia életemből előkerült a „férfi”, aki szerelmes volt a „nőbe”, de

azt soha el nem érhette. Azóta - félezer éve - itt kóborolt, keresett engem.

Gyakran keresnek meg ismerősök, az ő ismerőseik, vagy ismeretlenek segitséget kérve.

Fiatal nő fordult hozzám, mert kilenc hónapos csecsemő gyermeke gyakran, ha szóltak

hozzá, elmosolyodott, de nem rájuk nézett, hanem valahová, a rajtuk kívüli térbe.

A nyolcvan éven felüli dédi költözött be hozzájuk - halála után -, nem tudva, rosszat tesz velük. Megértve ezt, el tudtuk őt küldeni segitséggel.

Kétségbeesett fiatal nő jött hozzám. Létrára kellett felmennie, azt érezte, valaki kirúgja

alóla.

A ház eredetileg egy rokonomé volt. Nem sokkal előtte két öreg halt meg benne,

ugyanabban az évben. Az unokaöcsém apja és feleségének édesanyja. Mindkettőt a feleség

ápolta, a férje már korábban meghalt.

Egyedül maradva eladta a házat egy fiatal családnak.

Már várt a két öreg. A Szellemi Sikokról tájékoztatták őket, a segitségükre leszek majd.

Talán két év múlva ugyanez a fiatalasszony azért keresett meg, mert a bakfis lánya furcsa

zajok miatt nem volt hajlandó a szobájában aludni.

Akkor egy szibériai sámán volt a „vendég” - törzsének tagjaival, nekik kellett segitenem.

Hogy nem csak a Fénybe megyünk át, rokonlátogatáson tudtam meg.

A férjem testvére, annak második felesége, feleségének lánya és annak gyermekei

voltak vendéglátóink.

A gyerekekkel arról beszélgettünk, ki hol fog éjszaka aludni, amikor az idősebbik - a kislány - közölte, abban a szobában, ahol most kell, sohasem szerettek aludni.

Arra gondoltam, talán vizér vagy más káros földsugárzás lehet az oka, ezért bevonultunk az ingámmal együtt, utána járni a dolognak.

Legnagyobb meglepetésemre az inga ágyformát rajzolt ki, de ott, ahol volt, volt egy ajtó is, ami a konyhába vezetett.

Hamar kideritettük, a konyhát és éléskamrát később épitették hozzá. Akkor pedig nem lehetetlen, hogy előtte valamikor ágy volt azon a helyen - gondoltam.

A család tudott arról, hogy a háború előtt zsidó család lakott benne.

Az Asztrál Sikra hangolódtam és két lelket találtam ott. Házaspárok voltak, akik a II. Világháborúban koncentrációs táborban haltak meg. Pesti házukat nem találták már meg, lélekállapotukban a vidéki kisvárosba mentek, ahol korábban rokonaik éltek.

Mivel a bentlakókkal nagyon ellenségesen viselkedtek, rábeszéltem őket, jöjjenek velem - az én otthonomba - és angyalok segitségével a pihenő helyükre viszem őket.

A férfi nevetett és azt mondta nekem, ők szabadkőművesek, őket lovak fogják elvinni.

Csodálkoztam rajta, azt hittem tréfál.

Nem tréfált. Amikor elmondtam nekik, hogyan fognak a Fénybe emelkedni, hirtelen megjelent két lovas, és legnagyobb döbbenetemre elragadták őket.

Így tudtam meg, a Sötét Oldalra lovasok viszik a „pácienseket”.

Amikor később az arab háborúkban meghalt katonák jelentkeztek be, gyakran kellett megtapasztalnom, azokat, akik embereket öltek, nem a Fénybe viszik fel, hanem tőlem jobbra, vágtató lovakon - elragadva -, Sötét Dimenziókba.

Volt egy fiatal nő, súlyos személyiségzavarokkal. Képtelen volt az önálló felnőtt életre, még mindig a szülei tartották el.

Ismerősöm hozta el hozzám. Akkor éppen öt halott ragadt az aurájához.

Az első teendőm ilyenkor mindig az volt, megkértem őket lépjenek ki az aurából, azután kezdtem el csak velük a beszélgetést.

A legérdekesebb történetet mondom el.

A fiatal francia nő igy mesélte. A Köztes Létben Lucifer azt javasolta neki, ebben az életében legyen homoszexuális. Vállalta.

A családja  megtudta - kitagadta. Majd elhagyta a barátnője is. Akkor omlott össze, öngyilkos lett.

Öngyilkosokkal máskor is találkoztam már, de itt értettem meg - vált világossá számomra -, Lucifer - azaz Sanat - adja az emberek Sötét Programjait.

Ugyanő sokszor jött hozzám abban az időben, mindig hozott magával meghalt lelkeket.

Az egyik utolsó történet.

Asztrál Sikon bejelentkezett nála egy férfi, aki mellett a felesége volt. Rá akarta venni öngyilkosságra, és arra, „baráti hármasban folytassák a létezésüket ott”, ahol ők vannak.

Sikerült megszabaditanom tőlük. A házaspárt is lovak vitték el.

Ő volt az egyetlen vendégem, aki elmesélte nekem, a Pokolból szabadult ki. Egy energia kiemelte.

Azért került oda, mert valakikkel együttműködött az emberek képességeinek elvételében. Átadta nekik azt a kódot, amely a 12 DNS szálú Fény Lény embert elkorcsositotta 2 DNS-űre.

A következő történet nem halottakról szól, valami másról.

Gyógyszertárban álltam sorba. Mögöttem két fiatal hölgy beszélgetett. Az tűnt fel nekem, az egyik különös, dermesztő hangokat ad ki magából, amikor beszél. Tudtam, ez nem az ő hangja.

Az üzlet előtt megvártam őket, azt mondtam a hölgynek:

-        Asszonyom! Valószinű Önhöz egy halott lélek tapadt. Szeretnék segiteni. Kérem, engedje meg nekem!

-        Mennyibe fog ez nekem kerülni? - kérdezte. Már annyi pénzt költöttem rá, de senki sem tudott segiteni rajtam.

-        Semmibe sem fog kerülni. Keressen meg az otthonomban!

Megadtam a telefonszámom, cimem.

Nem egyedül jött, a sógornőjével. Ugyanazzal a hölggyel, akivel együtt volt, amikor

először találkoztunk.

Égi segitséget kértem. A démon - tudtam, hogy az van benne - az erőközpontjában

tartózkodott. Kicsalogattam belőle és felajánlottam neki - amit az Égiek jóváhagytak -

megszülethet emberként.

Nem sok rábeszélés kellett. Aztán felajánlottam neki azt is, teremtek ruhát a számára. Nem

fogjátok elhinni, mit kért? Heavy metal viseletet. Felöltöztettem Asztrál Sikon.

Afrikában született meg emberként, egy bűnöző családban. Csak rövid ideig élt.

-

A leirt történetek nem mesék. Csak nem ezen a rezgésszinten történtek, melyen a Fizikai Testünket érzékeljük.

Sokan mások is segitenek meghalt lelkeknek visszatérni, de hallgatnak róla, hogy a többség ne nézze őket elmebetegnek.

A halál után viszont mindenki szembesül a ténnyel, egy másik létsikon van.

A lélek gyakran nem tudja, mit kell ott tennie, miért nem szűnt meg létezni, pedig neki azt mondták, a halál után nincs létezés.

Nem csak velük lehet persze gond, azokkal is, akik vallásosak, mert a hit és a valóság nem mindig azonos egymással.

A magyar nyelvben két szó létezik. Élet, lét. Az élet a Fizikai Sikhoz, a lét a lélek létezéséhez - a Szellemi Sikokhoz - kötődik.

2016.09.07.

Anna médium